Kicsiként emlékszek állatorvos akartam lenni...imádtam az állatokat.Ma is ugyan így érzek,csak a jegyeim nem felelnek meg ehez,no meg a gyomrom...Inkább más felé nézelődtem,szerettem volna bekerülnei a "kisképzőbe" Pesten egy művész suli,de nem vettek fel....esélyem se volt,fotográfiára és grafikára mentem volna,de nem bánom,h nem vettek fel...ennek így kellett lennie,most egy varró suliba készülök és nagyon izgulok,h miylen lesz.

Viszza térve a kiskoromra nem volt valami fényes,de nem mondhatom azt,h a legrosszabb sors...anyám,apám-főként anyu- sokat ivott/iszik néha a kelleténél,de én ettől eltekintve szeretem őket...minden tőlük telhetőt megkapok. De az a sok veszekedés és verekedés...azt nem felejtem...mikor anyu hozzá dobta apuhoz a kést,vagy éppen ami a kezébe akadt,vagy éppenséggel a keze...összekarmolta véresre apámat és én csak néztem,vagy sírtam a sarokban. Sok minden történt a megcsalástól kezdve a drog és még sorolhatnám,h mennyi mindent kipróbált anyám,de nagyon jó anyuka!Neki is vannak hibái,mint másnak...fater...hagy ne mondjam...nem a legjobb személyiség agresszív,de nagyon és elég gyakran érzem ezt a jelenséget főként magamon. Minden apróság miatt belém köt,de szeretem...én eddig se piát,se cigit se semmilyen káros dolgot nem próbáltam ki és nem is fogok...nem éri meg...szánalmas dolognak tartom és csak én szívom meg...szó szerint...

Ma már nem érdekelnek vissza szólok nekik,ha tetszik ha nem...elegem lett apám nyavajgásából,h elváltak és,h ő hogy utálja anyámat...és a sok hazugsák,amiket mond...ha nem bírom már tovább,akkor elküldöm,h kussoljon be,de hol elfogadja és befejezi,vagy csak rosszabb lesz a helyzet...legszívesebben elmenekülnék ilyenkor...

Anyámmal nagyon jól kijövök...tőle jobban tartok...neki is vissza szólok,de nagyon ritkán...de csak,akkor amikor már sok benne a tinta és nem normális,de akkor nagyon agresszív és erőszakos...ilynekor hagyni kell....

Egyszóval szeretem őket,de nekik is van hibájuk....túl sok....de a szüleim,értük mindent elviselek....

A jövőmet még nem látom tisztán,remélem,h nem úgy végzem mint anyám,emg apám,h gürizek és amit meg keresek 1 hónapban az, egy hét alatt eltűnik a sok adóság és tartozás miatt,meg a rezsi...de végre lett apámnak egy rendes munkája,aminek nagyon örülök és remélem helyre állnak az anyagi gondok...

Vissza térve egy kicsit a múltba...van egy-két fekete foltom nekem is...Egy fiú miatt összetörni a kezedet nem éri meg...semmi pénzért...de én voltam iylen hülye,de idővel rájöttem,h nem volt az igazi,sőt megse közelítette 2x is zúzódásom lett miatta a semmiért...szakított és még én sírtam utána...elég szánalmasnak éreztem magam...ő volt a második, az elsőnél bekattantam, mikor 2 hét után dobott,szüleim már sírtak,egyszerűen nem voltam önmagam teljesen máshol voltam...félelmetes volt...nagyon kész voltam,de leírhatatlanul...

Úgy döntöttem nem kell pasi!Csak teher és amiylen mázlista vagyok, úgy is szakítanak velem...

Mára ennyi volt,de ha vmi eszembe jut,akkor még leírom...

Sziluettben játszik a sok

elfeledett remény

sötét kamrákba véve

ne hidd,hogy nincs ennek vége!

Egyszer megtöri a fény

a sok fekete homályt

és elfedi az összes hibát

mi ember és állat

lelkében megtalálsz....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.