Nem hiába az lett a blog címe,h "Little Girl's Life"...

Csak gondoltam leírom,h mért is...A szüleim nagyon burokban tartottak,szóval még a széltől is védtek és ha csúnyán akarom magam kifejezni "kinyalták a seggemet",csak szóltam egyet és ugrottak,ami mainapig így van...ezért egy kicsit önálótlan lettem és nyafkás...ha vmi nem úgy van,ahogy én szeretném, akkor mérgelődök és könyörgök, amíg nem úgy lesz...vagy csak dúrcázok,de ez vhogy autómatikus nálam...mostanában próbálom ezt kezelni és kicsi önálóságot tanusítani 15 évesen...szüleim is ezt mondják,h legyek már önálló,de ez nem csak az én hibám,h ilyen lettem...nem igaz?De...

Nagyon szégyenlős voltam/vagyok-de persze már nem annyira,mint kis koromban-és zárkózott,főleg a szüleim válása után...nagyon depis lettem,de apám nyafogása és síránkozása,no meg az idióta viselkedése,csak rá tett,egy lapáttal...

De sztem nem is írok többet a lényeget megtudtátok...

Versek...majd lesznek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.